Alig két évvel azután, hogy Fischer Iván és Kocsis Zoltán megalapította a mostani világtíz legjobb zenekarának egyikét, a Budapesti Fesztiválzenekart , 1985-ben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola lelkes elsősei összeálltak kamaramuzsikálásra Erkel Ferenc Kamarazenekar néven.

 

Ekkor még nem is sejtették a tehetséges fiatalok, hogy közülük sokan a világ egyik legjobb zenekarában is együtt fognak muzsikálni, s azt sem gondolták, hogy egyszer az EFKZ Biatorbágy város hangjaként művészeti fesztivált szervez a településen.

Ugyanott, ahonnan a négy fivér alkotta szenzációs Bolyki Brothersa capella együttes indult világhódító útjára 1984 tájékán. Nem mellesleg egyikük, Bolyki László a Fesztiválzenekar tagja is, zeneszerző, lelkigondozó-prédikátor, több lelkiségi könyv szerzője. A neves zenész Bolyki-familia és a fesztiválzenekaros Lesták Bedő Eszter hegedűművész, az EFKZ koncertmestere több évtizedes zenei és baráti kapcsolatához társultak további kiváló muzsikusok. S hogy hogy nem, idővel majd mindegyikük a hangulatos, agglomerációs kertvárosba, Biatorbágyra költözött.

Oda, ahol az egykori vasútállomás épülete a szépen illeszkedő új résszel kibővítve ad otthont a kultúrának, s a biai születésű, kétszeres Kossuth-díjas költő, Juhász Ferenc nevét viseli a művelődési központ.

Ez lett a központi helyszíne az első EFKZ művészeti fesztiválnak. No, meg az egész város: híres cukrászdái, szép terei, különleges könyvesboltja,műemlék temploma. A fesztivál programja pedig egytől egyig kuriózum számba ment, a kiváló muzsikusok, a rendkívül energikus koncertmester és a fesztiváligazgató, Bolyki András lendületének, kitartásánakés kreativitásának köszönhetően csupa itt és most újdonság született. Mindezt egységbe fogta az a néhol kimondott, máskor kimondatlanul is tapintható lelkiség, ami a résztvevők zöme számára életformáló erőt jelent.

A Mindenható Istenbe vetett hit, a lokálpatriota közösségiség, a magas szakmai minőség és nemes alázat nem hiányzott egyetlen produkcióból sem. Tetten lehetett érni a megnyitó performanszában, Várallyay Petra-Bolyki Sára duó műsorában és Gergely Réka és Gilly Tamás elismert fiatal, biai szobrászművészek beszédes alkotásain és Bolyki Márton koncertfotóin, a barokk hangversenyen, a békéért tartott ökumenikus zenés áhitaton, a PMAMI növendékeinek Utánpótlás koncertjén, Bolyki László alkalmi „Lélekszervíz” előadásán, az EFKZ és Farkas Gábor Liszt-díjas zongoraművész első közös koncertjén, a fergeteges unikális Kéknyúl plusz EFKZ produkción, de Lakatos György Liszt-díjas fagottművész, sok efkz-s mestere,gyerekműsorán vagy Éles Gábor remek jazz énekes-gitáros ésfiatal zenészbarátai estjén is, amint Fesztbaun Béla Jászai Mari-díjas színművész Boldog szomorú dal című pódiumszínháza sem nélkülözte ezt a „biatorbágyi, efkz-s” hangulatot.

 

A zömmel biatorbágyi közönségből percek alatt vált közösség egy-egy programon. Nem hiányzott a gasztronómia sem, igazi EFKZ-módra, finom eleganciával, Paulay Katalin hegedűművész saját receptje szerint készült el az EFKZ-szelet a helyi cukrászdákban és a vállalkozó háziasszonyok keze alatt asüti-mustrára a koncertlátogatóknak.

A helyiek és a zenészek összefogása mellett Biatorbágy Város Önkormányzata példa értékű anyagi támogatása tette lehetővé a fesztivál megvalósulását. A fogadtatás nem hagy kétséget, hogy szükség van a folytatásra. 2023 nyarán ismét várható EFKZ művészeti fesztivál Biatorbágyon! Addig is érdemes látogatni az EFKZ-koncerteket szerte az országban és megkóstolni az EFKZ-szeletet a biatorbágyi és a pátyi cukrászdákban!

 

-SZKM-

——————————————————

Az EFKZ Művészeti Fesztiválja egy zene-kulturális „tavasz” volt számomra.

Egyénként, közösségi emberként és zeneterapeutakánt nagyon élveztem szinte minden percét.(Hisz minden percben nem tudtam jelen lenni.)

A Szent Anna templomtól a záró koncertig az élet minőségének széles palettáját átölelte a Fesztivál.

 

Az összművészetek, a hitbéliség, a gasztrokultura, a békevágy… zenei keretben és zenei tartalommal magas minőségben szőtte át a napjaimat.

Lelkesítő hatását még mai is érzem. Pszichológusként tudom, hogy egyénnek és közösségnek egyaránt jót tett, egy újfajta kohéziót teremtett, egy un.művészetkedvelői „mi tudatot” adott.

A Magyar Zeneterápiás Egyesület alapító elnökeként is gratulálok, büszkeséggel éltem át a zene által adott és közvetített élményeket.

 

Dr. Konta Ildikó

 

klinikai szakpszichológus kiképző zeneterapeuta

 

———————————————

 

EFKZ Művészeti Fesztivál margójára

 

Sosem könnyű, ha három egymást követő napon ilyen intenzív programra várjuk a közönséget.

Hátha még először csinálunk művészeti fesztivált Biatorbágyon. Ráadásul a nyár közepén, odafigyelést

követelő tematikával.

 

Hogy milyen volt? Szuper! Mosolygós! Szeretettel teli!

 

Bebizonyosodott, hogy a komoly zenész sem mindig komoly. Hogy a klasszikus zene is szórakoztató.

Hogy egy fesztiválon is helye van az elmélyülésnek, az érzelmeknek.

 

Az elmúlt hétvégén megrendeztük Biatorbágy első EFKZ Művészeti Fesztiválját, ahol volt klasszikus

zenei koncert, templomi éneklés és zenélés, irodalom, képző- és fotóművészeti kiálltás, lelkiségi

program és buli! Zenéltek Pászti Művészeti iskola diákjai, az Erkel Kamarazenekar művészei, fellépett a világhírű zongoraművész, Farkas Gábor, muzsikáltak Éles Gábor és barátai és a Kéknyúl soulegyüttes.

 

Együtt dolgozott a sikerért a zenekar, az iskola tanárai, a művelődési központ munkatársai, technikusok tömkelege, marketingesek és még sokan mások.

 

Mindenki beletette tudása maximumát, hogy a végén könnyed, de ugyanakkor magas minőségű muzsikálást halljon, aki eljött.

 

A fesztivált megelőző héten, intenzív, egész napos próbák során alakult nem csak a zenei anyag, hanem a szervezők közötti kapcsolat is, hogy szinte már egymás gondolatát is tudva tálaljuk a közönségnek a programokat.

 

És a közönség partner volt!

 

Ott voltak minden helyszínen, zúgott a taps, a koncertek végén pedig elvarázsolva, az élmények hatása alatt ment haza mindenki: a közönség és a zenészek is.

Mert sokak nevében mondhatom: rengeteg munkát és energiát tettünk bele, de legalább ennyit kaptunk vissza.

 

Ezért érdemes csinálni!

 

Köszönet az ötletért és a szervezésbe befektetett rengeteg munkáért Lesták-Bedő Eszternek, az EFKZ

koncertmesterének és Bolyki Andrásnak, a fesztivál igazgatójának.

 

Köszönet mindenkinek, aki színpadra lépett.

 

Öröm volt a munkájukat segíteni és helyet adni egy ilyen klassz rendezvénynek.

Köszönet a háttérben dolgozóknak, akik gondoskodtak róla, hogy minden jól szóljon, jó minőségű felvételek készüljenek, amit aztán azok is megnézhetnek, akik nem voltak jelen.

 

Jól jelzi, hogy mennyire élveztük mi magunk is a fesztivált az, hogy máris a jövő évi ismétlésen

gondolkodunk.

 

De addig is várunk mindenkit szeretettel az EFKZ koncertjeire a Juhász Ferenc Művelődési Központba!

 

Fülöp Melinda

JFMK igazgatóhelyettese

————————————————

 

Nemrég még azon izgultunk, az Erkel Kamarazenekar – azaz rövidített és becenevén az EFKZ – „Biatorbágy hangja” lehet-e. Mert nem mindegy, hogy van-e egy kisvárosnak hangja, s ha van, az milyen. Halk, hangos, harmóniával teli vagy disszonáns?

Sokan szerettük volna, sokan akartuk: egyszer csak megvalósult, az EFKZ „Biatorbágy Hangja” lett.

És az első fesztiváljuk megmutatta, hogy milyen is ez a hang.

Már a készülődés idején is lehetett látni-érezni a profizmust abban is, hogy minden részletre mennyire figyeltek a helyszínektől a formatervezésen, a kísérő programokon át a zenei kínálatig.

A három nap valóságos időutazást jelentett a zeneirodalom világában a barokktól a kortárs zenéig, a Szent Anna templomban felcsendülő Vivalditól – a klasszikus harmóniáktól – kezdve izgalmas zenei kísérletekig, a csúcson a Kéknyúllal való közös örömzenélésig – a Faluház nagyszínpadán. De a fesztivál a falak közül kilépett az utcákra, terekre is, a zenekar tagjainak villámkoncertjei különleges hangulatot teremtettek városszerte.

A fesztivál egyszerre volt helyi értékű és világléptékű. A biatorbágyi közönség soraiban egyre több idelátogató érdeklődő is feltűnt, tanúi lehettek, ahogy a világhírű EFKZ soraiban vagy hozzájuk kapcsolódva mennyi Biatorbágyon élő nagyszerű zenész, énekművész mutatta meg tehetségét, tudását.

Külön értéke volt a fesztiválnak, hogy gondoltak a gyerekekre is, nem csak a nekik szóló zenés mesével-matinéval, de külön koncerten kaptak szerepet a biatorbágyi zenészpalánták – a PMAMI növendékei – együtt muzsikálhattak a zenekarral, nem csak számukra, de családtagjaiknak is életre szóló élményt jelentve.

A háttérprogramokat is átszőtte a családok művészetek iránti alázata, ugyanakkor az egyéniségekben rejlő tehetség, erő tisztelete.  A zenei programok között Gergely Réka és Gilly Tamás szobrászművész házaspár tárlata, Bolyki Márton fotókiállítása, Bolyki László Lélekszervize, Fesztbaum Béla irodalmi estje, Paulay Katalinnak a fesztiválra alkotott EFKZ-szelete meg-megállították a nagyérdeműt, időt és teret adva arra, hogy rácsodálkozhasson testvérmúzsákra, a szavakban, ízekben, lélekben rezonáló harmóniákra.

A fesztivál, mint csepp a tengerben, széles és színes spektrumokat ölelt fel nem csak a zeneirodalomban, zenei stílusokban, de a kiegészítő rendezvényekben is – minden életkor számára -, akár szereplője, akár nézője, hallgatója lehetett a programoknak.  Igényes zene járta át a várost, nap mint nap újabb és újabb élményt ígérve és adva, szemlátomást egyre nagyobb érdeklődést kiváltva.

Lesták Bedő Eszter, a zenekar koncertmestere, a fesztivál zenei vezetője és Bolyki András, a fesztivál igazgatója végig – a harmadik nap végének utolsó másodpercéig – fáradhatatlanul szerveztek, műsort vezettek, közben zenéltek, ki tudja, miből merítve a rengeteg energiát.

Vastaps tört ki, amikor bejelentették, hogy készen állnak a jövő évi második EFKZ-fesztiválra.

Addig is maradnak az emlékek: a Völgyhíd TV felvételeit, riportjait azóta is sokan nézik, felidézve, milyen is volt az EFKZ első, és mint első, így különösképp különleges fesztiválja.

Turi Erzsébet

Völgyhíd TV